Egy műemlékvédelem alatt álló lakás átalakításánál alapvető cél, hogy a koncepcióban ne csak a tulajdonosok személyisége jelenjen meg, hanem egy időtálló, előre, de visszafelé is tekintő elképzelés.
Ezt a szemléletet követtük 2010-ben Zelmáékkal is, amikor belvárosi otthonuk tervezésébe vágtak. Ennek megfelelően igyekeztünk a boltíveknek hangsúlyt adni, s hiába a nagy belmagasság, s a kisebb alapterület, a galériázás lehetőségét már az első körben elvetettük. Az egy helyiségbe kényszerített nappali és hálószoba funkciót finoman szeparáltuk. A dobogóra helyezett háló némi intimitást sugall és a dobogó aljába tervezett fiókok pedig tároló lehetőséget kínálnak, ami kis lakásoknak előnyt tud adni. A fürdőszobába szándékosan váltottunk kádról zuhanyra, ezáltal optikailag tudtunk itt a térérzeten pozitívan változtatni. Nagyobb falmozgatások csak a konyhát érintették, ahol a kamra kibontásával, majd áthelyezésével sikerült a helyet optimalizálni.
